hiányzol*
*valaki úgy nézett maga elé, hogy a földön heverő tárgyak - mint például ablak, keksz és egy halott kéz - helyett mást látott, mint ami valójában abban az idővillanásban megmutatkozni látszott, szem nélkül a szelleme lebegett a nappali felett, és mintha nem lett volna érzékelhető az a történelmi korszak, amiben teljes súlyával terpeszkedett, elkezdtek feketülni a falakon pihenő portrék, a kisded mama karjában és a kortárs csendélet, az asztal eltűnt, elkezdtek megrepedni a poharak, és az azokat tiszta erőből szorító izzadt vendégek arca is, majd felállt, és látta, amint a láthatatlan élesen megrajzolódik előtte, akár egy jeges délután, a talaj pedig, amin állt, végleg elszakadt a földtől, és ő ekkor, amikor éppen megfoghatta volna a láthatatlan, érte nyúló kezet, megértette, hogy nem elég látni: szeretni kell
a blahán, az ég
ablakán
2011. december 7.
Jaj, tények! Kezdődnek a tények, a hírek, nem szabad kihagynom. Le kell ülnöm a tévénk elé, elnézést, nem beszélhetünk tovább, bemondják a legfrissebb tényeket, a legapróbb hírmorzsát sem hagynám a földre hullni. Az a jó bennük, hogy frissek, ropogósak. Mármint a hírek, nem a kenyér, az szikkadt. Vagy azt sem tudom, mi az a kenyér, nekem hírek, adatok, tények, statisztikák kellenek most rögtön. Igen, ez az, jönnek már, így van! Várj, most ne zavarj, vidd ki innen azt a festményt, nem érdekel. Te festetted, vagy ki? Valami művész? Azt se tudom, mi az a művész, de biztos nincs benne hír, tény. Nem tudom, miről dadogsz itt, húzz előlem. Óh, ah, tömegkarambol történt az M3-ason, aaaaaaah! Ez az, hírek! Hatan vesztették életüket, ketten válságos állapotban kerültek kórházba, az egyikük gyermek. Ez az! Végre friss információk! Még, még, a gyerekről mondjatok valamit! Friss, illatozó infókat adjatok. Na most ki kell mennem a mosdóba, de semmi gond, van nálam iPhone 4, már nyitom is a böngészőt, index.hu, hirstart.hu, ez az, töltsed be 3G, mi van már? Rossz a vétel itt a wc-n? Rossz??? Ki is jövök innen, visszaülök a kanapéba. Óh, óh, mondd, beszélj te bemondó, hadd vegyek magamhoz még az igazságból, te, aki tévedhetetlenséggel vagy övezve, szórd elém a morzsákat! Ki ez itt mellettem? Ki vagy te? A feleségem? Ide figyelj, most ne szeress.
Szijjamijja.
Mandulás álom, ez van kiírva oda a falra a kávézóban. Ó, finom! Az történt, hogy egy M5-ös BMW hasított el az orrom előtt, átgázolt két kavicson, amiket épp nagy odaadással hallgattam, mert zenéltek nekem. Nem volt túlságosan nagy attrakció, minimális hangerővel adtak ki magukból hangokat, és ki is öltöztek a kedvemért, öltönybe és ünnepi lakkcipőbe bújtak, de már beestek a csatornába. Viszontlátásra, ez áll a blokkon, na meg hogy jó étvágyat. Varázslatos ízek, ez újra a falon. Veszek egy cappuccinót, leöntöm a torkomba, nem vagyok függő. Felállok, kimegyek innen jó messzire, de még elköszönök Frigyestől, pénztárgéptől. Viszontlátásra, legyintek kezemmel Annának, a térfigyelő kamerának. Valami megváltozott bennem. Ja igen, a mandula.
cím: 1”-os ATEX minősítésű belső markolatos ütvecsavarozó
Felugró hirdetés.
Úgy lehetsz boldog, hogy nagyon ügyelsz a kalcium bevitelre, a zamatos izomcsoportokra, és a hajszálak csillogására. Fogd körbe a bicepszed, érezd a puha tapintást, megfeszítéskor az acélkemény rostokat, gondolj homokkal teli vödrökre, és húzd fel őket százszor az álladig, égjenek csak a zsírpárnák. Ellenőrizd az olajszintet az autóban, nézd meg közelebbről az abroncsok felületét, hogy ne legyen rajta kosz, valamint puszild meg többször is a szélvédőt, a lengéscsillapítókat. Simogasd meg a plazma TV hasát a nappaliban, mondd neki: mindjárt hozok enni. Tekinteted irányuljon a konnektorok elbűvölő szemeire, nézd erősebben a lukakat, hogy a kettőhúsz átkarolja derekad, majd bezárja a még nyitott ablakokat, hogy teljesen elfogyjon a friss levegő. Ezért igyál oxigénnal dúsított rákellenes forrásvizet, hogy nagyon meggyógyulj, több legyél, mint egészséges, zakatoljon benned a kapszula, a por, a gyógynövény kivonat. Úgy lehetsz boldog, ha mindig mindenből beveszel a szádba egy nagy adagot, kivárod azt a két óra tizenhét percet, amíg megemésztődik a görög saláta, meg a lágytojás ultrafitt hegyi sajttal, majd a farzsebedben alvó pénztárcádnak belsejében pulzáló illatos bankjegyekre gondolsz, hogy amikor előveszed majd őket a családod és barátaid előtt, hirtelen magasra nősz a szemeik előtt, és elhiszed magadnak, hogy bármit ki tudsz fizetni, a legdrágább finn fekete kaviárt abban az ujjbegynyi tégelyben, vagy az apokaliptikus mozifilmet a VIP-teremben, ahol tényleg degeszre lehet tömni újra a beleket sózott burgonyaszirmokkal. Csak úgy lehetsz boldog, ha nem lélegzel az erdőben a tölgyek közt, és a vénádba kötött UTP kábel percenként szolgáltatja a legfrissebb híreket, tényeket, véleményeket. Tagadd le, hogy élsz, helyezz magadba nagy kapacitású merevlemezeket, videokártyákat, a tarkódba pedig kösd be az áramot, hogy megszűnj érezni végleg.
Tegnap ez a hirdetés ugrott fel előttem. Álltam épp az erkélyen, és nem sütött a Nap.
Ábrahám csillagai.
Valaki már megszámolta a csillagokat helyettünk. Tiszta volt a láthatár aznap, egyetlen fényforrásként álmos tűz kavargott a sátor előtt. Kiment a sivatagba, ahol a szíve lakott, és megérintette a port, amiből lett. A régi, vaskos ujjak a homokba estek, majd abból egy maréknyit szitáló mozdulatokkal elmorzsoltak. Milliónyi szem figyelte megfeszülve ezt a jelenetet. Azt akarták, hogy számolja meg őket is, azokat, akikben még nem volt élet. Ekkor szétnézett ez az ember, körbe, megfordult a tengelye körül, hosszú kabátja alá kapott a szél, lábujjhegyre állt, hogy közelebb legyen az éghez, és kezével a távolba mutatott. Tiszteletük jelképeként meghajtották fejüket az alacsony termetű csipkebokrok, egy lehullott levélből lakmározó sáska pedig tovaszökkent az éjszakába. És ez az egy vén, égre irányuló kéz örökérvényűen megszámolta a csillagokat a másodperc törtrésze alatt. A nem létezők pedig, akik eddig a pillanatig még a gondolatban sem léteztek, hirtelen értelmet és életet nyertek. Ezek vagyunk mi, Ábrahám csillagai.
model: Bognár Dezső
stylist: wildlife
make up: nature
location: Budakeszi
photo: teérted
rád néznek
A Facebook-szindróma.
Lájkoltál ma már?
András (14) már megtette. Egy vérvétel alkalmával nagy mennyiségű lájkot mutattak ki a szervezetében. Sajnos ő ezek után még lájkolta a fecskendőt is. Amikor az intenzív osztályra került, az orvosok megtiltották neki, hogy lájkoljon. De ő lájkolta az infúziót és a kórházi ágyat. Anyukája mellette állt, fogta a kezét, és érezte, ahogy pezseg a vére a kis gyereknek. Tüzes volt a bőre, és piros az arca. Megfeszült izmain tapadó ruha, homlokán egyre lejjebb gördülő harmatok. Anyuka megkérdezte a főorvos urat, mikorra várható javulás, aki azt válaszolta, hogy most minden Andráson múlik, lesz-e elég ereje. Mert rajta már kapszulák nem segítenek, sem a gépek. A főorvos úr hozzátette, hogy mostanában sok hasonló beteget hoznak be hozzájuk, és sajnos nem mindenki éli túl. Például tegnap elhunyt Mónika (13), aki túl sokat frissítette az állapotát. Vagy Renáta (18) és Timi (18), akik túlzásba vitték a kommentelést. Szóval nem tud mondani semmi biztatót.
Ekkor András szíve csendesen kijelentkezett a Facebook-ból.
___________
Úgy rajzold meg azt a vonalat, hogy a végén meghaljon a toll. Csendben essen ki a kezedből, és törjön darabokra. Mert az utolsó írásjel lejegyzése azt jelenti: kész vagy a világgal. A lapokat megmásíthatatlanul a te csillanásod szegélyezi. Hullafáradt már minden, a levegő, a víz, a zene is. Észrevetted? Észrevetted már, hogy eltűntek a sirályok a tenger mellől? Hogy eltűntek a sorok minden könyvből? És a város, ahol eddig éltél, többé nem kel fel? Nem tudhatod, mikor búcsúzol a tolladtól, ezért az utolsó betű leírását jól fontold meg, és kellően figyelj. Nem ronthatod el az utolsó oldalt. Te nem.
hirdetés a világba bele
Néha elképzelem, hogy egy magas hegy csúcsán, mondjuk az Aconcagua-n állok. Mindenütt hó és szikla. A magaslati hideg levegő izzasztó napsütéssel párosodik. Egyet lépek, és a hó roppanása érezteti velem az alattam elnyúló rettenetes gleccser erejét. Vastag kabát van rajtam, izzadok, a lábam meg fázik, de ez felfrissít. Mintha madarat hallottam volna, de nem. Nincs madár, nincs ember. Nincsenek beérkező üzenetek és hozzászólások. Hozzászólások a nemtudommihez. Leveszem az oxigénpalackom, és pár másodpercre forró kékség önti el a fejem, leszédülök a hóba, felhúzom a térdem, felnézek a hűvös semmibe. Azt látom ilyenkor, hogy aggódik az ég értünk. Ősszel sürgős levelet fog küldeni.
minden tükör közül a legnagyobb te vagy
akiben a percek számlálója
visszafelé esik vagy zuhan
akiben a város utcái felgyulladnak
és tűz takarja a mosolyát
aki megtartja majd elengedi
a hűvös lakótelepi szennyet
belefut a budapesti színekbe
megkérdezi az ajtók titkait
a bús aszfalt anatómiáját
és megfújja a hajnali trombitát
kinyitja a beteg arcokat
a csukott füleken átszalad
lebontja a vasbeton szavakat
elalszik egy gyenge díványon
és álma tükörként rádolvad
